SZABADKA 1916-BEN, A KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

Halász Tibor, levéltáros, Szabadkai Történelmi Levéltár

SZABADKA 1916-BEN, A KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

Összefoglaló: Szabadka szabad királyi város közgyűlése, a törvényhatósági bizottság az első világháború harmadik évében, 1916-ban, összesen tízszer ült össze. A közgyűlési jegyzőkönyvekből kiviláglik, hogy az akkori szabadkai városatyáknak főleg a háborúval kapcsolatos ügyekkel kellett foglalkozniuk. Fontos határozatok születtek a város lakosságának élelemmel való ellátásáról, döntöttek a különböző segélyek és támogatások odaítéléséről, illetve megszavazták, hogy Szabadka város is részt vesz a hadikölcsönök jegyzésében. 1916-ban a törvényhatósági bizottság tagjai újraválasztották dr. Biró Károlyt polgármesternek, meggyászolták az elhunyt I. Ferenc József császárt és királyt, majd hódoló feliratban üdvözölték IV. Károlyt, az ország új uralkodóját és hitvesét, Zita királynét. E jegyzőkönyvek bemutatásában hangsúlyos szerepet kaptak a főispán és a polgármester beszédei, illetve a polgármester jelentései.

Kulcsszavak: Szabadka, világháború, törvényhatósági bizottság, főispán, polgármester, I. Ferenc József, IV. Károly. 15-iv-karoly-mellszobra_resize

SAŽETAK

Subotica 1916. godine u svetlu skupštinskih zapisnika

U trećoj godini Prvog svetskog rata, 1916, skupština slobodnog kraljevskog grada Subotice zasedala je ukupno deset puta. Iz skupštinskih zapisnika se može zaključiti da su se tadašnji gradski oci uglavnom morali baviti problemima vezanim za ratno stanje. Donete su važne odluke o snabdevanju stanovništva namirnicama, o dodeli raznih pomoći, o upisu ratnih zajmova. Te godine članovi gradske skupštine su ponovo izabrali za gradonačelnika dr Biro Karolja, ožalili su preminulog cara i kralja Franju Josipa, a potom iskazali počast novom vladaru Karlu i njegovoj supruzi kraljici Ziti. U okviru predstavljanja ovih zapisnika, akcenat je stavljen na govore velikog župana dr Purgli Šandora i gradonačelnika dr Biro Karolja, odnosno na izveštaje gradonačelnika skupštini.

Szabadka mint törvényhatósági jogú város

A dualista monarchia idején Magyarországon az állami közigazgatás legfontosabb helyi szervei a törvényhatóságok voltak, vagyis a vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok. Legfontosabb jogszabály, mely működésüket szabályozta, az 1886. évi XXI. törvénycikk volt. E törvénycikk 24 törvényhatósági joggal felruházott várost sorolt fel, köztük Szabadka szabad királyi várost is. Mint törvényhatóság, Szabadka önkormányzattal rendelkezett, de foglalkozhatott közérdekű országos ügyekkel is. Önkormányzati jogosítványainál fogva saját belügyeiben önállóan hozhatott határozatokat, szabályrendeleteket alkothatott, ezeket végrehajthatta saját hatóságaival, maga választhatta tisztviselőit, továbbá megállapíthatta az önkormányzat és a közigazgatás költségeit és gondoskodott ezek fedezetéről.

A törvényhatóság legfontosabb szerve a törvényhatósági bizottság volt, mely mint első számú törvényhatósági fórum, határozatokat hozott a város közigazgatását érintő ügyekben. A törvényhatósági bizottság tagjai voltak a törvény által meghatározott főtisztviselők, a választott képviselők és a virilisták, azaz a törvényhatóság területén legtöbb adót fizető polgárok. 1916-ban Szabadka szabad királyi város törvényhatósági bizottságának összesen 348 tagja volt – az elnöklő főispán, tiszti állásuk jogán 24-en, virilis jogosultságuk alapján 169-en és 157 választott bizottsági tag (a főispán és két tisztviselő egyben virilista is). 1916-ben Szabadka szabad királyi város törvényhatósági bizottsága összesen tízszer ült össze.

1-bevonulasi-hirdetmeny_resize3-a-86-gyalogezred-atirata_resize4-idezes-bevonulasra_resize5-bacskai-hirlap_resize6-bacskai-naplo_resize7-tabori-postai-levelezolap_resize8-kukorica-vasarlasa_resize9-gyermekegyenruhak-tiltasa_resize10-belugyi-kozlony_resize

A főispán volt a törvényhatóság első számú tisztviselője. Szabadka szabad királyi város főispánja jószási dr. Purgly Sándor volt,[1] akit a miniszterelnök előterjesztése és ellenjegyzése mellett, az uralkodó nevezett ki. A főispán, mint a végrehajtó hatalom képviselője, ellenőrizte a törvényhatósági önkormányzatot, őrködött a központi állami közigazgatás érdekei felett, összehívta és elnökölt a törvényhatósági közgyűlésen.

Mint törvényhatósági joggal felruházott várost, Szabadkát a polgármestere, dr. Biró Károly irányította. Feladatai közé tartozott átvenni a városhoz intézett kormányrendeleteket és leveleket, végrehajtotta a kormány rendeleteit, aláírta a város nevében kiállított okmányokat, őrizte a város pecsétjét, a közgyűlésnek pedig köteles volt részletes jelentést tenni intézkedéseiről. Egyben elnökölt a városi tanács ülésein, a főispán távollétében pedig a törvényhatósági közgyűlésen.

A városi tanács a törvényhatóság végrehajtó szerve volt. A tanács intézte a város gazdasági ügyeit, gondoskodott a város közvagyonáról, jövedelmeinek fenntartásáról és hasznosításáról, felügyelte a különböző városi alapok szabályszerű működését. A városi tanács tagja volt a polgármester, a helyettes polgármester, a tanácsnokok, a rendőrfőkapitány, a főjegyző és a főügyész.

  1. évi január hó 8. napján tartott rendes közgyűlés[2]

Az év első közgyűlését dr. Biró Károly udvari tanácsos, polgármester nyitotta meg, több főtisztviselő, dr. Dembitz Lajos helyettes polgármester, Szalay Mátyás rendőrfőkapitány, dr. Vojnich H. József tisztifőügyész, dr. Vinkler Imre helyettes főszámvevő, dr. Brenner József helyettes főjegyző, Balogh Károly főlevéltárnok és az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

A közgyűlés első napirendi pontja a polgármester jelentése volt a közigazgatás állapotáról az elmúlt két hónapban. Mint jelentésében dr. Biró Károly elmondta,[3] a tisztviselői kar általában jól és odaadással teljesítette feladatait. Ami a közegészségügyet illeti, komoly veszélyt jelentett a járványszerűen terjedő hólyagós himlő. Novemberben 52 eset fordult elő, de hála a szigorú rendszabályoknak, a járványt sikerült megfékezni, így decemberben már csak 18 megbetegedést jelentettek. A legnagyobb gondot a város közélelmezése jelentette, főleg a lisztellátás akadozott. Sikerült 22 vagon burgonyát beszerezni Kisvárdáról, míg Hollandiából 260 métermázsa hagyma, illetve 100 métermázsa sajt érkezett. Mint jelentésében dr. Biró Károly kihangsúlyozta, a gondok ellenére a legszükségesebb élelmiszercikkekből sikerült a fogyasztók igényeit kielégíteni. Nehezen, de a város tűzifával való ellátását is sikerült megoldani, mégpedig úgy, hogy a város erdeiben folyamatosan folyt a fakitermelés orosz hadifoglyok igénybevételével, de közben folyamatosan érkezett a megrendelt tűzifa Erdélyből. A polgármester arról is tájékoztatta a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred katonái összesen 3170 koronát gyűjtöttek össze azon bajtársaik számára, akik a harctéren vesztették el szemük világát. Ugyanakkor a város 10 000 koronát küldött az Országos Hadsegélyező Hivatalhoz, melyből a szabadkai illetőségű katonák számára karácsonyi ajándékok lesznek vásárolva. 2-husveti-tojasok-tiltasa_resize

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármester jelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többi napirendi pont megtárgyalására.

A közgyűlés döntése értelmében Szabadka város a Magyar Város és Községfejlesztési Rt. részvényeiből 100 darabot, összesen 40 000 korona értékben fog vásárolni. Mint a törvényhatósági bizottság határozatában kimondta, erre azért van szükség, mert az említett részvénytársaság feladata a közélelmezés zavartalan biztosítása, mégpedig úgy, hogy a semleges országokból élelmiszereket és egyéb fogyasztási cikkeket fog beszerezni.

Figyelembe véve a m. kir. belügyminiszter rendeletét, a közgyűlés határozatában  kimondta, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak az 1916. évben a fizetésük 20%-a jár háborús segély címen és ezen összeg 10 egyenlő részletben lesz folyósítva.

Elfogadva a városi tanács javaslatát, Szabadka is pénzügyi támogatást nyújtott a Bolgár Vöröskereszt segélyszervezetnek. Határozatában a törvényhatósági bizottság kimondta: „A világháború második esztendejében az igaz ügyért vivott élet-halál küzdelemben új szövetségest kaptak a középponti hatalmak. A hős bolgár nemzet, amelyet az ellenséges hatalmak diplomatiája hiába igyekezett a szlávizmus minden szabadságot elnyomó árjába sodorni, felismerte saját érdekeit és a központi hatalmak ügyének igaz voltát s mellénk állt. Új szövetségesünkkel vivott együttes dicső küzdelem eredményeként elértük, hogy a világháború borzalmait előidéző Szerbia legyőzötten lábaink előtt hever és a teljes sikerrel lefolytatott balkáni háború jelentős lépéssel közelebb hozott bennünket a végső diadalhoz. A bolgár nemzet hősiessége és áldozatkészsége iránti csodálatának akar a törvényhatósági bizottság kifejezést adni akkor, amidőn a bolgár hősök szenvedéseinek enyhitését szolgáló Bolgár Vörös kereszt czéljaira segélyt szavaz meg. A segély összegét 5000 kor. azaz Ötezer koronában határozza meg, annak fedezetéül a liszt üzlet jövedelmét jelöli meg és utasitja a város tanácsát, hogy ezen összeget a jelen határozat kormányhatósági jóváhagyása után a házipénztárból a “Jutalmak és segélyek” számlájánál utalja ki.”

Segélyben részesült a Vöröskereszt szabadkai szervezete is. A közgyűlés határozata értelmében a Vöröskereszt helyi kórházának a tűzifa szükségleteit a háború egész tartama alatt a város fogja biztosítani.

A közgyűlésen sor került több bizottság tagjainak is a megválasztására. Új tagokat kapott a közigazgatási bizottság, az igazolóválasztmány, a számonkérőszék, az esküdtképes egyéneket összeíró bizottság, az esküdtek szolgálati lajstromát megállapító bizottság, a sorozóbizottság, a városi alkalmazottak munkaképtelenségét megállapító bizottság, a színügyi bizottság, illetve a közgyűlés megválasztotta a három lóavató bizottság tagjait is.

Az ülés berekesztése után a közgyűlés megválasztotta a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, január 12-én került sor a főispán, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tíz tagjának jelenlétében.

11-kozgyules-jegyzokonyve_resize

  1. évi február hó 3. napján tartott rendes közgyűlés[4]

 

A törvényhatósági bizottság évi második közgyűlését dr. Biró Károly udvari tanácsos, polgármester nyitotta meg, több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

A polgármesteri beszámoló teljes egészében a szabadkai m. kir. 6-ik honvéd gyalogezred és a szabadkai 6-ik népfelkelő gyalogezred harctéren elért sikereivel foglalkozott, illetve a közgyűlésen sor került az ezzel kapcsolatos levelek felolvasására. Mint beszédében dr. Biró Károly elmondta: „A közelmúlt eseményeiből büszke örömmel kell megemlékeznem arról, hogy a galicziai újévi csata győzedelmes harczaiban a szabadkai m. kir. 6-ik honvéd gyalogezred lendületes ellentámadásaival az ellenségnek nagy vesztességeket okozva, annak támadó erejét megtörve, nagyban hozzájárult a győzelem kivivásához, s ezen hősies magatartását a hadvezetőség azzal honorálta, hogy a győzelmes harcokról kiadott jelentésében a szabadkai 6-ik honvéd gyalogezredről az elismerés hangján külön is megemlékezett.” Ezzel kapcsolatban tájékoztatta a közgyűlést, hogy Szabadka város közönsége nevébe a következő üdvözlő iratot intézte az ezred parancsnokságához:

„Ezredparancsnok Úr!

Drága véreinknek, a szabadkai 6-ik honvéd gyalogezred hős katonáinak dicső fegyvertényétől visszhangzik Szabadka városa!

Hivatalos hiradás útján értesültünk, hogy a mi vitéz fiaink vasöklükkel borzalmas ütést mértek a haza ősi ellensége fejére, amelytől visszatántorodva, rettenetes vesztessége árán tanulhatja meg, hogy: Ne bántsd a magyart!

Öröm és büszkeség tölti el lelkünket háziezredünk kivivott diadala felett s forró üdvözletünket küldjük a hős tisztikarnak, a vitéz legénységnek s a babér hervadhatatlan koszorújával övezzük dicsfényes homlokukat!

A magyarok hatalmas Istene maradjon velünk továbbra is s vezesse derék katonáinkat a diadalok útján győzelmes békéhez!

Az ezredparancsnok Úr kiváló tisztelője

Dr. Biró Károly udvari tanácsos

polgármester.”

Szabadka város közönsége nevébe írt üdvözlő sorokra a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred parancsnoka, Förster ezredes a következő válaszlevelet küldte dr. Biró Károly polgármesternek:

„Méltóságos Uram!

A m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezrednek a f. hó 10.-20-ig tartó nehéz harcokban elért fényes sikere alkalmából hozzám intézett üdvözlő sorait az ezred legénysége és tisztikara nevében hálásan köszönöm. Intézkedtem, hogy a szülőföldről érkezett elismerő sorok az ezred minden tagjának tudomására hozassanak, hogy a még kilátásban lévő nehéz harcok közepette buzditásul szolgáljon az a remény, az a bizalom s az az elismerés, mellyel otthonából az ezredet körülveszik.

Az ezredet rövid idő óta ismerem: parancsnokságát a legádázabb tusák közepette vettem át; bár székely ezredet hagytam ott a felsőbb parancsnokságok rendelkezése folytán, de örömmel tölt el a tudat, hogy a 40. honvéd hadosztály kötelékébe tartozó szabadkai házi ezred parancsnoka lettem, mely ezred sohasem hiányzott onnan, hol legnagyobb volt a veszély, hol megbizható csapatokra, lélekjelenlétre s magyar vitézségre volt szükség.

Büszke lehet Szabadka város és környéke hős fiaira.

A biztos győzelembe vetett erős hittel, reménnyel és törhetetlen bizalommal várjuk a további fejleményeket, s az ezek során aratandó fényes győzelmeket, melyek előbb-utóbb az áldásos békéhez vezetnek.

Maradtam Méltóságod kiváló tisztelője

Förster ezredes

ezredparancsnok.”

Dr. Biró Károly polgármester arról is beszámolt a közgyűlésnek, hogy a déli harctéren, Montenegróban küzdő m. kir. szabadkai 6. népfelkelő gyalogezred parancsnoka, Rotzenhardti Kirchhofer ezredes január folyamán a következő üdvözlő levelet küldte Szabadka város törvényhatóságának:

„Szabadka szab. kir. város Törvényhatóságának.

Szabadka.

Ujvidék, Szabadka és Zenta szab. kir. városok és környéke szülötteiből álló m. kir. szabadkai 6. népf. gy. ezred a Montenegró 1600 m-nél magasabb hegyeiben az utolsó napokban vivott harcok alkalmával legnehezebb terepviszonyok, fáradalmak s nélkülözések dacára oly hősiességgel s halálmegvetéssel küzdött s ismételten rohamozott mindaddig mig az ellenséget – neki óriási vesztességet okozva el nem üzte, az állásait el nem foglalta s zászlaját birtokába nem vette.

Az ezred tisztikarának és legénységének e magasztos, hősies és a jövő történelemben példaképül szolgáló önfeláldozó hazafias magatartása alkalmából örömmel üdvözlöm a törvényhatóságot azzal, hogy büszke vagyok ilyen ezrednek parancsnoka lenni.

Biztos tudatban, hogy ilyen hősökkel a haza szent ügye csak győzhet,

maradtam hazafias üdvözlettel,

Rotzenhardti Kirchhofer ezredes.”

Szabadka város törvényhatósági bizottsága nevébe dr. Biró Károly polgármester a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred parancsnokának a következő válaszlevelet küldte:

„A m. kir. szabadkai 6-ik népfelkelő gyalogezred

Tekintetes Parancsnokságához

151 Tábori posta

Ezredparancsnok Úr!

A szabadkai 6-ik népfelkelő gyalogezred tisztikarának és legénységének a déli harctéren véghezvitt dicsőséges haditettei Szabadka sz. kir. város közönségét büszke örömmel és lelkesedéssel töltik el.

A város törvényhatóságához intézett üdvözlő sorokban Ezredes Úr a szabadkai 6-ik népfelkelő gyalogezred heroizmusának ércznél maradandóbb emléket állitott, amidőn az ezred tisztikarának és legénységének önfeláldozó hősies magatartását s halált megvető bátorságát a jövőben követendő példa gyanánt állitja oda.

Amidőn Szabadka sz. kir. város törvényhatósága nevében Ezredes Úr üdvözlő soraiért őszinte köszönetet mondok, kérem, hogy a város közönségének a legmelegebb üdvözletét és szerencsekivánatait szeretett háziezredünk tisztikarához és legénységéhez juttatni sziveskedjék.

Fogadja Ezredes Úr meleg hazafias üdvözletünket!

Szabadkán, 1916. január hó 31-én

Dr. Biró Károly udv. tan. polgármester.”

Miután a polgármester jelentését jóváhagyólag tudomásul vette, a törvényhatósági bizottság áttért a többi napirendi pont megtárgyalására.

Elfogadva a tanács javaslatát, a törvényhatósági közgyűlés megszavazta a város házipénztárának 1916. évi költségvetését, mely szerint a bevétel 3,672.926 korona lesz, a kiadások viszont 4,317.545 koronát tesznek ki. A költségvetésben mutatkozó 644 618 korona hiány fedezésére a közgyűlés elrendelte a községi pótadó 50%-os felemelését.

A törvényhatósági bizottságnak foglalkoznia kellett az orosz betörés által feldúlt kárpáti falvak újjáépítésének ügyével is. A közgyűlés határozatában kimondta, hogy örömmel veszi tudomásul, hogy az oroszok által feldúlt kárpáti falvak újra épitése céljára meginditott mozgalom, köszönve a társadalom áldozatkészségének, olyan fényes sikerrel járt, hogy ennek folytán már több mint 100.000 korona áll rendelkezésre a kitűzött célra. Elfogadva a polgármester javaslatát, a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy az összegyűjtött összegek a „Zemplén vármegye mezőlaborczi járásában lévő Laborcfő község ujraépitési költségeinek részben való fedezésére fordittassanak, és hogy minél teljesebben valósuljon meg az elpusztult kárpáti falvak ujra felépitésével kapcsolatosan az a hazafias törekvés és czél, hogy a határon lakó idegen ajkú magyar honos polgártársaink a magyar nyelv elsajátitásával minél erősebb kötelékekkel kapcsolodjanak be a magyar nemzet testébe: azt kivánja e város közönsége, hogy a rendelkezésre álló összegből elsősorban egy új elemi iskola emeltessék, amelynek tanitási nyelve a magyar legyen s csak az ezután fennmaradó összeg fordítassék az elpusztitott házak ujra épitésére”. Határozatában a törvényhatósági bizottság azt is kimondta, hogy azt kívánja, hogy az újraépülő község főutcája a “Szabadka város” nevet viselje, továbbá azt is, hogy „a rendelkezésre bocsátott öszeg terhére Laborcfő határában alkalmas helyen “Hősök ligete” elnevezéssel egy diszkert alkottassék a mely a haza védelmében ott elesett hősök tiszteletére és egyszersmind  temetőhelyül is szolgáljon, kivánja továbbá, hogy az az emlékkő, melyet az országos bizottság a város áldozatkészségének emlékeül az újra – épülő községben felállitattni szándékozik ezen ligetben állitassék fel, hogy az egyszersmind a hősök emlékének is szolgáljon”.

Az ülés berekesztése után az elnöklő polgármester felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, február 6-án került sor a polgármester, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

  1. évi március hó 30. napján tartott rendes közgyűlés[5]

 

A törvényhatósági bizottság évi harmadik közgyűlését dr. Biró Károly udvari tanácsos, polgármester nyitotta meg, több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Röviden tájékoztatva a közgyűlést a városi közigazgatás, illetve a közegészségügy helyzetéről, dr. Biró Károly polgármester beszámolt[6] a törvényhatósági bizottság tagjainak, hogy a szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred katonái összesen 2000 koronát gyűjtöttek össze a hadiárvák számára és ezt az összeget már el is küldték Szabadkára a következő levél kiséretében:

„Harctér, 1916. február hó 10-én.

Méltóságos Polgármester Úr!

Amidőn bátor vagyok mélyen tisztelt ezredparancsnokunknak Gaksch József ezredes úrnak a táborból küldött legszivélyesebb üdvözletét Méltóságodhoz juttatni, egyben kérem, hogy azt Szabadka sz. kir. város közönségével közölni méltóztassék.

A szabadkai háziezred Méltóságodhoz, mint ezen sz. kir. város képviselőjéhez, ismételten azzal a kérelemmel járul, hogy a mai postával küldött és kétezer koronát kitévő gyűjtését elfogadni sziveskedjék.

Ezúttal minden egyes adományozó kivánságára a gyűjtés a mi ezredünk elesett katonái árváinak felsegélyezésére történt.

Jól tudjuk, hogy ezen összeggel valamennyi árva gyermeken nem segithetünk, de mégis megközelitjük a célt, ha csak néhány, az atyai gondviseléstől megfosztott gyermeket is, a nagyobb szükségtől megmentenünk s szenvedéseiket lehetőleg enyhitjük.

A most küldött adomány hihetőleg nem lesz az utolsó, mi teljes erővel oda törekszünk, hogy ezt lehetőleg gyarapitsuk, mindig azt a célt tartva szem előtt, hogy az árvákon segitenünk kell!

Sorainkban immár majd csak mind családapák küzdenek és tudják, hogy mit jelent e szó: “gyermek”. Épen ezért, mi valamennyien a jövő gyűjtéshez – amennyire viszonyaink engedik, – készségesen hozzájárulunk. Ha az árvák sorsát biztosítani akarjuk, nehéz, de ennél nemesebb feladat megoldása vár reánk, mert egyedül a gyermek biztositja a haza jövőjét. A szegény árva gyermeket e gigászi harcok az ő gyámolítójától fosztották meg, az árva gyermek a könyörtelen élet minden veszélyének, nyomorának ki van szolgáltatva és bár önhibáján kivül, de sötét jövőnek néz elébe.

Ezredünk minden egyes tagja egyetért abban, hogy a hadiárvák részére legalább a megélhetéshez szükséges alapot elő kell teremteni, épen ezért kiadtuk a jelszót, hogy a jövőben csakis ezen nemes cél érdekében gyűjtünk, hogy e szegény gyermekek életútját biztos révbe irányitsuk.

Ezredparancsnokunk kéri, hogy e gyűjtött összeg felhasználása alkalmával az ő szava is meghallgattassék. Mint kiváló emberbarátnak végtelen örömére fog szolgálni, ha a szegény árváknak segitő kezet nyújthat.

Amidőn őszinte tiszteletemet nyilvánítani bátorkodom, maradok Méltóságodnak nagyrabecsülésem kifejezése mellett mély tisztelettel:

Droll István s.k.

százados.”

A törvényhatósági bizottság nevébe dr. Biró Károly a következő köszönőlevelet küldte az ezredparancsnoksághoz:

„A cs. és kir. 86. gyalogezred tekintetes Ezredparancsnokságához.

Harctér.

Méltóságos Ezredes Úr!

A tekintetes Ezredparancsnokságnak f. évi február hó 10-iki kelttel hozzám intézet átiratát, valamint a háziezred által a 86. gyalogezred kötelékébe tartozó elesett katonák árváinak felsegélyezésére gyűjtött 2000 korona azaz Kettőezer koronát kézhez vettem.

Háziezredünk tisztikara és legénysége fenkölt gondolkodásának és bajtársias meleg érzésének ezen újabb megnyilatkozása, valamint az Ezredes Úr Ő Méltóságának a táborból Szabadka sz. kir. város közönségéhez intézett üdvözlete a város egész közönségénél a legőszintébb szeretet és tisztelet érzését váltotta ki.

Az Ezredes Úr Ő Méltóságának Szabadka sz. kir. város közönségéhez intézett meleg hangú üdvözletéért, valamint az ezred tisztikarának és legénységének az igazán nemes célra történt ezen újabb gyűjtésnek úgy a város közönsége, valamint a magam nevében a legmélyebben átérzett köszönetemet fejezem ki, s igyekezni fogok a kezeimhez juttatott s az ezred elesett katonái árváinak felsegélyezésére gyűjtött 2000 korona adomány felhasználása tekintetében az Ezredes Úr Ő Méltósága kivánalmainak megfelelően eljárni.

Kérem a tekintetes Ezredparancsnokságot, hogy Szabadka sz. kir. város közönségének szeretettől áthatott hazafias üdvözletét a tisztikarhoz és legénységhez juttatni sziveskedjék.

Fogadja a tekintetes Ezredparancsnokság őszinte tiszteletem nyilvánitását.

Szabadkán, 1916. március 2-án.

Dr. Biró Károly s.k.

udv. tan. polgármester.”

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármester jelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többi napirendi pont megtárgyalására.

Elfogadva a városi tanács javaslatait, a közgyűlés megszavazta Szabadka város új kövezetvámdíj szabályzatát,[7] illetve megalkotta a város új helypénz és vásárvámdíj szabályzatát. A törvényhatósági bizottságnak ismét foglalkoznia kellett az egy éve  leégett színház ügyével is. Elfogadva a mérnöki hivatal jelentését, a közgyűlés tudomásul vette, hogy helyszűke miatt ezen a telken új színházat felépíteni nem lehet. Határozatában a közgyűlés kimondta, hogy ezen a telken egy új, modern szálloda felépítését kívánja, mivel „Szabadkán már régen szükség van egy elsőrangú szállodára” és „bizonyos, hogy a háború befejezte után – midőn Szabadka a kelet felé irányuló ipari és kereskedelmi tevékenység kiinduló pontja – a hiány még jobban érezhető lesz”. Figyelembe véve az általános drágaságot és áremelkedéseket, a törvényhatósági bizottság megszabta az új, magasabb palicsfürdői szoba és fürdőárakat, valamint a csónak és a teniszpálya használati díjait.

Egyéb ügyek mellett a közgyűlés foglalkozott a városi alkalmazottak nyugdíjazási, illetve szabadságolási ügyeivel, elhunyt volt városi alkalmazottak özvegyeinek kérelmeivel, vadászterület bérbeadásával, Babocsay Hermann építővállalkozó számlájával, aki a laktanya tervrajzait készítette el, valamint a gázgyár városi tulajdonba való vételének ügyével.

Az ülés berekesztése után az elnöklő polgármester felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, március 2-án került sor a polgármester, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

  1. évi május hó 18. napján tartott rendes közgyűlés[8]

 

Az év negyedik közgyűlését dr. Biró Károly udvari tanácsos, polgármester nyitotta meg, több főtisztviselő, dr. Dembitz Lajos helyettes polgármester, dr. Hoffmann Kálmán tanácsnok, dr. H. Vojnich József főügyész, dr. Vinkler Imre helyettes főszámvevő, dr. Brenner József helyettes főjegyző és az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Mint dr. Biró Károly polgármester jelentésében elmondta,[9] a közigazgatási tisztviselői kar általában jól és odaadással teljesítette feladatait és örömmel jelenthette azt is, hogy a város közegészségügyi helyzete kedvező, mivel egy esetet leszámítva, járványos megbetegedés nem fordult elő. Dr. Biró Károly nem titkolta csalódását, hogy felhívása ellenére nem járt kellő eredménnyel a IV. hadikölcsön jegyzése. Beszámolójában azt is elmondta, hogy a súlyos gazdasági helyzet ellenére a tanácsnak sikerült beszerezni a legfontosabb szükségleti cikkeket és a liszttel való ellátás is zavartalan volt.

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármester jelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többi napirendi pont megtárgyalására.

Elfogadva a tanács javaslatát a IV. hadikölcsönben való részvételről, a közgyűlés határozatában a következőket mondta ki: Állami létünk függetlenségéért vivott óriási küzdelem sulypontja a háború előrehaladásával a harcterekről a gazdasági élet terére helyeződött. Ellenségeink belátják, hogy a központi hatalmak hadseregeinek vitézségével, lankadatlan kitartásával szemben a győzelmet fegyverek erejével magukhoz ragadni nem tudják s azért a háború anyagi eszközeinek megszerzését kisérlik meg, reánk nézve lehetetlenné tenni. De a központi hatalmak gazdasági téren is erősek. A hosszú háború anyagi eszközeit saját erőforrásaikból is képesek megújitani. Ezért fordul a magyar állam ezúttal már negyedszer saját polgáraihoz, hogy tőkéiket nem ellenszolgáltatás nélkül, sőt előnyös kamat biztositása mellett bocsássák az állam rendelkezésére. És ezért a magyar nemzet, amely fiainak millióit a legnagyobb áldozatkészséggel küldi a harcmezőre, gazdasági önállóságunk ezen újabb erőpróbája alkalmával sem fog szövetségesei mögött maradni. Ezen szempontoktól vezéreltetve elhatározza a th. bizottság, hogy a város házipénztára részére a IV. hadikölcsönből 51/2%-os m. kir. adómentes állami pénztárjegyekben 1 000 000 koronát jegyez.”

A törvényhatósági bizottság döntött a rendőrtisztek és a rendőrök fizetésének és lakáspénzének felemeléséről, illetve ruházattal való ellátásukról, így használva fel a m. kir. belügyminiszter által a városnak utalványozott 81 000 koronát. A közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette a tanácsnak azon intézkedését is, hogy a város sertéshizlaldát állított fel, hogy így enyhítsen a már országosan érezhető zsírhiányon.

A törvényhatósági bizottság elfogadta Nádasy József és az Országos Színészegyesület kérvényét, hogy a város vegye át az ideiglenes színházat berendezéseivel együtt és határozatában kimondta, hogy „tekintettel azon körülményre, hogy Nádasy József szinigazgató a “Pest” szálloda nagytermében mintegy 2500 korona költséggel felépített ideiglenes színház létesítésével lehetővé tette, hogy a régi színház leégése folytán hajléktalanná vált színtársulat müködését folytathassa, – elhatározza a törvényhatósági bizottság, miszerint Nádasy József és az országos szinészegyesület azon ajánlatát, hogy a “Pest” szálloda nagytermében felépített ideiglenes színház illetve annak az ide csatolt leltár szerinti berendezését az országos szinészegyesületnek fizetendő 7000 kor. azaz Hétezer korona vételárért  Szabadka városának átengedi – elfogadja, illetve a város részére zálogmentesen átveszi, azzal, hogy az országos szinészegyesületnek járó 7000 kor. vételár 1917. évi január havában lesz fizetendő”.

A továbbiakban a közgyűlés döntött Szabadka városának a honvéd Ludovika Akadémián megüresedett alapítványi helyének betöltéséről, Tompa központja mellett elterülő 112 lánc legelő feltöréséről és bérbeadásáról, különböző termékek árainak felemeléséről, az óvodai dajkák havi bérének felemeléséről, özvegyi nyugdíjak odaítéléséről.

Az ülés berekesztése után az elnöklő polgármester felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, május 21-én került sor a polgármester, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

  1. évi június hó 30. napján tartott rendes közgyűlés[10]

 

A törvényhatósági bizottság évi ötödik közgyűlését dr. Purgly Sándor főispán nyitotta meg, több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Abból az alkalomból, hogy az uralkodó, I. Ferenc József  Szabadka város főispánját, dr. Purgly Sándort a haza és a közszolgálat érdekében kifejtett ügybuzgó és eredményes szolgálatainak elismeréseül a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, dr. Biró Károly polgármester a következő szavakkal köszöntötte:

„Méltóságos Főispán Úr!

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Európa nemzeteinek minden képzeletet felülmuló rettenetes összecsapása a magyar nemzetet nemcsak, hogy érintetlenül nem hagyta, de mint a népek európai evolutiójának forgatagaiban már már oly sokszor, most is a titáni küzdelem kellős közepébe került, mintha csak egy felsőbb intéző hatalom állitaná mindannyiszor oda, hogy ujból és ujból tanuságot tegyen történelmi hivatásáról, soha nem lankadó erejéről és életrevalóságáról.

A világrendítő vihar kitörésének első percében nyilvánvaló lett, hogy alattomos, ádáz ellenségeink fejünkre a megsemmisülés itéletét mondották ki.

Mint egy ember állott talpra az egész nemzet s vetélkedve sietett mindenki elfoglalni a helyet a melyet a sors számára kijelölt s elültek a belső visszavonás végromlással fenyegető hullámai is.

És a hosszú küzdelem nap-nap mellett nyujtja lélekemelő példáit az önfeláldozó hazaszeretetnek a harctereken ép ugy, mint ott ahol a nagy küzdelem nem fegyverrel a kézben folyik, a mint hogy a nemzet fennállásáért folyó szédületes harc nemcsak a harctereken dől el, de itt benn az országban is, mert kétségtelen, hogy hasztalan áldoznák életüket és vérüket a mi drága hőseink, ha a háttérben dolgozó nemzeti munka felmondaná a szolgálatot.

Ép ezért a legteljesebb elismerés és a nemzet hálája illeti meg azokat is, a kik a fáradságot nem kimélve, veszedelmek és nehézségektől vissza nem riadva legjobb tudásukat és minden erejüket ennek a nagy munkának szentelik.

Ezeknek a férfiaknak sorában kiemelkedő helyet küzdött ki magának városunk közszeretetben álló főispánja. (Éljenzés, taps.) A legnehezebb időkben vállaira vette az ország egyik legnagyobb és legexponáltabb vármegyéje és három törvh. joggal felruházott város kormányzatának gondját s hazafias áldozatkészsége párosulva tudással és rátermettséggel vállalt feladatát oly fényesen oldotta meg, a mely nem csak azok részéről váltotta ki az elismerés megnyilvánulását, akik vele élnek s akik ezt az eredményes munkát közvetlen közelből szemlélik, de kellett hogy megszerezze részére az elismerés jutalmát arról a helyről a honnan a honfiui áldozatkészség és honfierények a leilletékesebben mérlegeltetnek.

Megtörtént a mit mindannyian vártunk!

Felséges Urunk és Királyunk Ő Méltóságát a haza és a közszolgálat érdekében kifejtett odaadó, ügybuzgó és eredményes szolgálatainak elismeréseként a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. (Éljenzés.)

Lehetetlen, hogy ennél a ténynél mi, a kik Ő Méltóságát a magunkénak tudjuk s a ki a mi szivünkhöz oly közel nőtt – meg ne álljunk.

Megállunk, mert ezen esemény feletti őszinte örömünket kifejezésre akarjuk juttatni s szerencse kivánatainkkal elhalmozni.

Nem azokat az időket éljük ma, a mikor zajos ünnepélyek rendezésének helye lehetne, de pótolja ennek hiányát szivünk melegsége, a mely őszinte szeretet, igaz nagyrabecsülést és hűséges ragaszkodást sugároz és fakaszt.

A törvényhatósági bizottság nevében szivem egész melegével üdvözlöm Ő Méltóságát és a midőn igaz és őszinte szerencse kivánataimat kifejezésre juttatom, egyben inditványozom:

Méltóztassék elhatározni, hogy a törv. bizottságnak Ő Méltósága a főispán úr legfelsőbb kitüntetése felett érzett őszinte és benső örömet jegyzőkönyvben is kifejezésre juttatja. (Éljenzés.)”

A polgármester beszéde után a törvényhatósági bizottság nevébe Törley Gyula bizottsági tag köszöntötte Szabadka főispánját. Az elhangzott üdvözlő beszédek után dr. Purgly Sándor főispán a következőket válaszolta:

„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Igénytelen közpályám egyik legmegtisztelőbb, legkedvesebb emlékének tekintem és fogom tekinteni mindenkor az Önök imént nyilvánitott kegyes elismerését, melyben engem ő méltóságának, a polgármester urnak, valamint Törley Gyula bizottsági tag urnak most elhangzott, lelkem szivem mélyéig megható szép üdvözlő beszéde nyomán részesiteni méltóztatott. Fogadja ezért a törvényhatósági bizottság minden egyes tagja kevés szóval kifejezett, de annál mélyebben érzett hálám és köszönetem nyilvánitását.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Megvallom boldogitó érzéseket és nagy örömet vált ki egész valomból az önök részéről a szeretet érzésének felém sugárzó hangja, mert ebből kétségtelen jelét látom annak, hogy Szabadka város nagyérdemű közönsége nem vonja meg szeretetét, nem vonja meg becsülését, sőt – mondhatnám – érdemem felüli elismerését a komoly munka emberétől.

Legyenek meggyőzödve, hogy az önök megtisztelő elismerése engem végtelenül lekötelez és csak fokozottabb tevékenységre serkent, hogy Szabadka város polgársága, összlakossága, mely a folyton tartó rettenetes önvédelmi harcunk folyamán annyi kedvesét siratja, az áldozatkészségnek és a hazafiui magatartásának annyi tündöklő jelét szolgáltatja, folyton-folyvást, lépten és nyomon, hogy ez a késő utókort is be fogja ragyogni, s ha majd a mindnyájunk által óhajtott diadalmas béke a közmegelégedésnek és közjólétnek ahhoz a tengerpartjához juttat el bennünket, a melyet a városi fejlődésnek ragyogó hullámai verdesnek.

Kérem Önöket, tartsanak meg továbbra is szivélyes jóindulatukban.”

Mint dr. Biró Károly polgármester jelentésében elmondta, a közigazgatási tisztviselői kar általában jól és odaadással teljesítette feladatait és örömmel jelenthette azt is, hogy a város közegészségügyi helyzete kedvező, mivel a katonaság között előforduló néhány himlőesetet kivéve, járványos megbetegedés nem fordult elő. Beszámolójában azt is elmondta, hogy a súlyos gazdasági helyzet miatt a városi tanács számára a legnagyobb gondot a legfontosabb szükségleti cikkek beszerzése jelenti. A liszttel való ellátás körül voltak a legnagyobb gondok, mivel a kormányzat a kellő lisztmennyiséget nem utalta ki időben. A legközelebbi múlt eseményeiből dr. Biró Károly polgármester elmondta, hogy fájdalommal kell megemlékeznie arról a veszteségről, amely Szabadka városát érte az által, hogy dr. Singer Bernát, a szabadkai izraelita hitközség főrabbija, aki a törvényhatósági bizottságnak éveken át ügybuzgó és érdemes tagja volt, folyó év június 21-én váratlanl elhunyt. Mint méltatásában elmondta, „dr. Singer Bernát élénken részt vett Szabadka város minden kulturális és társadalmi mozgalmában, az izraelita hitközség nagy müveltségü, nemes lelkü főpapját, a törvényhatósági bizottság és a város társadalma pedig a magyar kulturának fáradhatatlan, lelkes harczosát vesztette el benne”.

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármester jelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többi napirendi pont megtárgyalására.

Figyelembe véve a városi tanács javaslatát, a közgyűlés elfogadta Szabadka város házipénztárának és a házipénztár kezelésében lévő alapok 1914. évi zárszámadását, illetve elfogadta az árvapénztár 1915. évi mérlegét is. A háború okozta általános drágaság miatt a törvényhatósági bizottság segélyt szavazott meg a város közigazgatási hivatalaiban alkalmazott díjnokok számára, illetve döntött a városi lovasrendőrök és külterületi kézbesítők lótartási átalányának felemeléséről. A közgyűlés megállapította a város tulajdonában lévő “Pest” szálloda, étterem és kávéház bérbeadásának feltételeit  és arról is döntött, hogy a kis javadalmazású városi alkalmazottak megbetegedésük esetén gyógyszersegélyben részesülnek.

A törvényhatósági bizottságnak foglalkoznia kellett Gaál Ferencz, volt szabadkai székesegyházi karnagy és zeneiskolai igazgató síremlékét felállító bizottság elszámolási ügyével is. A számvevőség jelentése kapcsán kiderült hiányról a közgyűlés úgy döntött, hogy „a néhai Gaál Ferenc siremlék költségeiből még fedezetlenül álló 582 kor. 80 fillért azaz Ötszáznyolcvankettő korona 80 fillért segély képen megszavazza”.

Az ülés berekesztése után az elnöklő főispán felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, május 21-én került sor a főispán, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

  1. évi szeptember hó 28. napján tartott rendes közgyűlés[11]

 

Az év hatodik közgyűlését dr. Biró Károly udvari tanácsos, polgármester nyitotta meg, több főtisztviselő, dr. Dembitz Lajos helyettes polgármester, dr. Hoffmann Kálmán tanácsnok, dr. H. Vojnich József főügyész, dr. Vinkler Imre helyettes főszámvevő, dr. Brenner József helyettes főjegyző, Balogh Károly főlevéltárnok és az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Mint dr. Biró Károly polgármester jelentésében elmondta, a közigazgatási tisztviselői kar általában jól és odaadással teljesítette feladatait és örömmel jelenthette azt is a közgyűlésnek, hogy a város közegészségügyi helyzete kedvező, mivel az elmúlt három hónapban járványos megbetegedés nem fordult elő. Az elmúlt három hónapban a legtöbb gondot a város lakosságának ellátása okozta, főleg július végén és augusztus elején. Mivel a Haditermény Részvénytársaság  a csekély készletek miatt nem utalt ki elegendő lisztet, volt hogy napokon keresztül szünetelt a liszt kiszolgálása. A lisztjegyek kiosztása is folyamatos volt, 6540 család részére mintegy 26000 személyre szóló lisztjegy lett kiadva. A város saját hizlaldájában 80 sertés található, melyek a városi mészárszékben lesznek levágva és feldolgozva. A lakosság ellátása érdekében további sertések lesznek vásárolva, de szükség esetén sor kerül sertések rekvirálására is. A Magyar Város és Községfejlesztő Részvénytársaság közvetítésével Szabadkára nagyobb mennyiségű kávé, sajt, gyufa és szappan érkezett, illetve egy vagon kristálycukor is. Komoly gondot jelent a lakosság ellátása burgonyával. A város területén elegendő burgonya termett, de a gazdák a termés nagy részét visszatartják. Külön nagy gondot jelentett, hogy a románok betörése miatt Erdélyből többszáz menekült érkezett Szabadkára. A menekültek élelmezése a Szent Antal Kenyere Katholikus Népkonyha Egylet, az izraelita nőegylet és a városi szegényház konyháinak igénybevételével történik.

Az elmúlt hónapok eseményei közül dr. Biró Károly külön megemlékezett arról, hogy július 25-én elhunyt Mamuzsich Lázár, a város nyugalmazott polgármestere és törvényhatósági bizottságának tagja. Mint az elhunyt méltatásában elmondta, Mamuzsich Lázár 18 éven keresztül állt a város élén, a közélet irányításában meghatározó szerepe volt és a város fejlesztése terén maradandó nyomokat hagyott hátra. Temetésén a városi tanács testületileg vett részt, a koporsójára pedig a város közönsége nevében koszorút helyezett el.

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármester jelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többi napirendi pont megtárgyalására.

Figyelembe véve a m. kir. belügyminiszter rendeletét, a törvényhatósági bizottság megszavazta Szabadka szab. kir. város új gyámpénztári szabályrendeletét, majd a városi tanács javaslata alapján, elfogadta a városi házipénztár és a házipénztár kezelésében lévő alapok 1915. évi zárszámadását. A megtartott sikertelen árverés miatt a közgyűlés megállapította a város tulajdonában lévő “Pest” szálloda, étterem és kávéház bérbeadásának új, módosított feltételeit, döntött a községi elemi és polgári iskolákban alkalmazott ideiglenes tanítók fizetésének felemeléséről, továbbá megállapította dr. Schäffer Adorján és testvére Kemény Ferenczné szül. Schäffer Jolán, illetve Zsuffa Mátyás volt dusnoki plébános jótékony célú alapítványainak alapító leveleit.

Figyelembe véve a m. kir. belügyminiszter körrendeletét, a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy Szabadka város is belép a Magyar Adria Egyesület alapító tagjainak sorába. A továbbiakban a közgyűlés különböző összegű támogatásokat szavazott meg József királyi herceg egyesülete által működtetett szanatóriumnak, a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának, Hohenberg Zsófia Gyermekvédelmi Alapnak, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének, valamint a szabadkai Szt. Ferencrendi zárdának is.

A törvényhatósági bizottságnak e közgyűlésen is foglalkoznia kellett a háború folyamán Szabadkán elhunyt katonaszemélyek sírjainak gondozásával. Hivatkozva az 1914. évi 246. közgyűlési határozatra, a törvényhatósági bizottság ismét kimondta, hogy „a harctéren megsebesült és itt elhalt hősöket saját halottainak tekinti, ezeknek, valamint fiainak hazahozott holttesteit a Paganini honvédszázados sirja körül csoportositva, emléküket kegyeletesen megörökiteni határozta”. A közös emlékmű, a kapuzat és az emlékcsarnok terveit a katonai mérnöki hivatal a városi mérnöki hivatallal együtt készítette el és az „állomásparancsnokság 465/16. sz. értesítése szerint ezeket a “Hősök emlékét megörökítő bizottság” művészeti szempontból megvizsgálta s a kivitelre alkalmasnak találta”. E határozatával a törvényhatósági bizottság helyt adott a görögkeleti szerb egyházközség kérelmének és gondozásába vette az ő temetőjükben nyugvó katonák sírjait is. Mivel az Izraelita Szentegylet a zsidó temetőben eltemetett katonák emlékét külön gyűjtés által kívánta megörökíteni, a közgyűlés határozata értelmében a város ehhez 1370 koronával járult hozzá.

Az ülés berekesztése után az elnöklő polgármester felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, október 2-án került sor a polgármester, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

  1. évi október hó 26. napján tartott rendkívüli közgyűlés[12]

 

A törvényhatósági bizottság évi hetedik közgyűlését dr. Purgly Sándor főispán nyitotta meg, több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Dr. Biró Károly polgármester tájékoztatta a közgyűlést, hogy a város főispánja elrendelte a tisztújítást a városi hatóságoknál lévő tisztviselői állásokra. A pályázatok október 21-ig érkeztek a főispáni hivatalba, a tisztújító közgyűlés megtartására pedig két nap múlva, október 28-án kerül sor.

A további napirendi pontok során a közgyűlés tudomásul vette, hogy Várady Árpád kalocsai érsek elrendelte szentmisék tartását Palicsfürdőn vasárnap és ünnepnapokon. A szentmisék végzésével megbízott dr. Kerner István főgimnáziumi hittan tanárnak a törvényhatósági bizottság évi 300 korona tiszteletdíjat szavazott meg. A közgyűlés határozata értelmében külön díjazásban részesültek a haszonállatok összeírását végző rendőrök, illetve évi 300 korona kiképzési segély lett megszavazva a vakok budapesti intézetébe felvett Engelbrecht Mária részére. Eleget téve a szabadkai ipartestület kérésének, a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy visszaállítja a pénteki piacnapot, mivel a külterületeken élő lakosság, amely a város összlakosságának az 1/3-át tette ki, „ ipari szükségleteit többnyire a pénteki hetipiaczon szokta beszerezni, de ugyekkor hozza be a város lakósságának ellátására a szükséges nyers termékeket is, a melyek azonban az utóbbi időkben a pénteki heti piacz beszüntetése következtében nagyrészt elmaradtak és így a közélelmezésben zavarok álltak be”.

E közgyűlésen került sor a községi elemi és polgári iskolákban alkalmazott tanítók lakáspénzének felemelésére, illetve korpótlékának rendezésére is, mivel a törvényhatósági bizottság „mérlegelte a megélhetés fennforgó súlyos viszonyait és a tanítóságnak különösebben szerény javadalmazását”. A palicsi nagyvendéglővel kapcsolatban a közgyűlés úgy döntött, hogy egy földszinti toldalék épületet építtett, amelyben a vendéglő konyhája lesz elhelyezve. A szabadkai m. kir. 4. honvéd huszárezred kérelme is meghallgatásra talált és a várostól 10 lánc földet kapott bérbe.

Az elnöklő főispán indítványára a közgyűlés nyomban hitelesítette ezen jegyzőkönyvet.

 

  1. évi október hó 28. napján tartott tisztújító közgyűlés[13]

 

A törvényhatósági bizottság évi nyolcadik  közgyűlését dr. Purgly Sándor főispán nyitotta meg, több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Napirend előtt dr. Biró Károly polgármester szólalt fel. Elmondta, hogy közel 14 éve vezeti a várost köszönve a közgyűlés bizalmának. Mivel maga és tisztviselőtársai megbizatási ideje lejárt, a maga és az egész tisztviselői kar nevébe megköszönte a közgyűlés eddigi bizalmát, majd a polgármesteri hatalom jelvényeit, a városi pecsétet és a titkos levéltár kulcsát a törvényhatóság asztalára helyezte el.

A hattagú kijelölő választmány tájékoztatta a közgyűlést, hogy a polgármesteri állásra csak dr. Biró Károly pályazott. A törvényhatósági bizottsági tagok részéről a lelkes és szünni nem akaró éljenzés alapján a főispán kijelentette, hogy dr. Biró Károly egyhangúlag megválasztatott polgármesternek. A korabeli szokásoknak megfelelően, a megválasztott polgármester egy küldöttség kiséretében érkezett vissza a közgyűlési terembe, a törvényhatósági bizottsági tagok pedig felállással és lelkes éljenzéssel fogadták. A régi-új polgármestert dr. Purgly Sándor főispán a következő szavakkal üdvözölte:

„Méltóságos Uram!

Őszintén benső és igaz örömmel hozom Méltóságod tudomására, hogy Szabadka szabad királyi város törvényhatósági bizottsága a mai tisztujitó ülésen Méltóságodat egyhangú lelkesedéssel polgármesterré választotta. Méltóságos Uram! A közbizalomnak ezen impozáns módon való megnyilvánulása nemcsak Méltóságod hosszú polgármesteri működésének és tevékenységének mintegy szankcionálása, hanem kétségtelen jele ez annak, hogy a város közönségét Méltóságodhoz az elismerés, a tisztelet, a szeretet által bearanyozott acélsodrony fűzi. Fűzi pedig azért, Méltóságod ritka rátermettséggel tervszerű üdvös alkotásaival és példaszerű hű kötelességteljesitéssel irta be nevét Szabadka város történetébe elannyira, hogy nekem felesleges ezuttal felsorolni Méltóságodnak a békésebb és boldogabb időkből a város kulturális fejlesztésére irányuló törekvéseit és a polgárság javát, boldogulását célzó üdvös munkálkodásának áldásos gyümölcseit, csak arra akarok utalni, hogy a város önkormányzatának élén találta Méltóságodat a nagy nemzeti megprobáltatás nehéz órája, amikor 1914.-ben kitört a világháború. E szenvedéssel, küzdelemmel telt nagy korszak is bebizonyitotta, hogy Méltóságod a ráháruló súlyos feladatok egész tömegét búzgósággal, fáradságot nem ismerő kötelezettségérzéssel, lelkiismeretséggel nem csak törekszik, de képes is megoldani. Mint ilyen kiváló erélyekkel ékeskedő férfiút köszöntöm én Méltóságodat Szabadka szabad kir. város diszes polgármesteri székében és a midön felhivom Méltóságodat, hogy a hivatali esküt letenni sziveskedjék, lelkemből kivánom, hogy Isten tartsa, Isten áldja Méltóságodat.”

A zajos éljenzéssel fogadott főispáni beszéd után, dr. Biró Károly letette a hivatali esküt és a következő székfoglaló beszédet mondta el:

„Méltóságos főispán Úr!

Tek. Törvényhatósági Bizottság!

A mult évi nehéz és komoly időkben, a mikor nemzeti létünk nagy kérdése a ránk zuditott rettenetes küzdelem izzó forgatagában van beledobva, a mikor a vérrel annyiszor áztatott ezer éves hon minden hű fiának szent kötelessége energiájának legtöbbjét áldozni a haza szolgálatára – a tekintetes törvényhatósági bizottságnak imént hozott azon egyhangú határozata, a melylyel kifejezésre juttatta azt az akaratát, hogy ennek a nagy és szép városnak a kormányzatát ismét az én vezetésemre óhajtja bizni – olyan parancs, a mely elől már ezen okok miatt sem lehetne kitérnem.

Készséggel hajlok meg tehát az Önök akarata elött egy részről azért, de másrészről azért is, mert az Önök elhatározása a személyem iránt táplált bizalomnak olyan megnyilatkozása, a mely kölcsön-hatás képen a szülővárosom és annak derék polgárai iránt érzett és bensőségesen ápolt szeretet magasztos érzelmeit oly fokra csigázza, hogy ez ellenállhatatlan erővel nehezedik elhatározásom mérlegserpenyőjébe s arra késztet, hogy az Önök óhajának engedve ennek a minden reményekre jogositó városnak kormányrudját ismét kezembe vegyem.

Tek. Törvényhatósági Bizottság!

Rövid idő mulva immár teljes 14 éve lesz annak, hogy e nemes város törvh. bizottságának kitüntető bizalma első izben fordult felém. Az akkor előlegezett bizalom a munka nehéz éveinek folyása közben mind jobban és jobban fokozodott s ezuttal másod izben kulminál a törvh. bizottság egyhangú megnyilatkozásában. És ha ennek a bizalomnak okait kutatom – tisztán áll elöttem, hogy ennek alapjait a felelősségteljes munkának szemmel látható, kézzel fogható, azok az eredményei képezik a melyek a város nagy közönségének tetszésével találkoznak.

Ez a hosszú 14 év bizonyára meggyőzött mindenkit arról, hogy a város fejlesztésének, a polgárság szellemi haladásának és anyagi jóléte előmozditásának, mint müködésem kizárólagos céljainak hangoztatása nem üres jelszavak, hanem belső tartalommal biró bebizonyosodott, komoly törekvések.

És ha ez igy van – mind a hogyan máskép el sem képzelhető, – ha a bizalomnak ez a megnyilatkozása az elmult 14 évi munka és törekvések helyességének elismerése és helybenhagyása – ugy az utirány, a melyen a jövőben haladnom kell – világosan és tisztán áll ellöttem: Tovább előre azon az uton, a melyen eddig jártam!

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Az én lelkem át és át van hatva meggyőződésemé érlelődött attól a gondolattól, hogy minden köztisztviselőnek, de a közigazgatási tisztviselőnek első sorban kötelessége és feladata a gyámolitásra szoruló polgárságnak ügyesbajos dolgaiban segitségére lenni, a törvények és rendeletek tömkelegében magát kiismerni nem képes polgároknak ha ez iránt hozzájuk fordulnak – szeretettel és türelemmel, kellő felvilágositással és utbaigazitással szolgálni.

Ezt a gondolatot, ezt a felfogást törekedtem – s talán nem minden eredmény nélkül – az életbe átvinni, erre intettem szüntelenül s erre fogom inteni a jövőben is a tisztviselői kart, hogy ily módon szinte a vérükben menjen át az alapigazság, hogy a hivatal van a polgárságért s nem megforditva.

A városi adminisztrácio zavartalan és kifogástalan müködésének biztositása, a hiv. kötelesség pontos, lelkiismeretes, gyors és páratlan teljesitése a jövőben is kiváló gondoskodásom tárgyát fogja képezni s ezen elsőrendű feladat elérését a hivatalos kötelességtudásnak, az ambiciozus munkaszeretetnek a lelkekben való ápolásával ott, a hol megvan, – a lelkekbe való átültetésével, a hol ez még hiányoznék a jó figyelmeztetés szelid eszközével – a hol lehet – de a megtorlás energikus fegyverével, ha kell – fogom biztositani.

A város fejlesztése tekintetében elfoglalt azt az álláspontomat, hogy ennek mindenkor a rendelkezésre álló anyagi erőkkel összhangban kell állnia – ma inkább, mint valaha – helyesnek és követendő irányelvnek tartom; az intézmények létesitésének sorrendje tekintetében a jelentkező szükséglet mérve kell, hogy irányadó legyen – soha sem tévesztve szem elől, hogy a város fejlesztési intézmények célját a polgárság szellemi és anyagi szükségletének minél szélesebb körü és minél tökéletesebb kielégitése, előmozditása és biztositása képezi.

Ma tekintetes törvényhatósági bizottság aligha volna időszerű és helyes azokról a feladatokról s azok mikénti megoldásáról beszélni, a melyek majdan megoldásra várnak, mert mindaddig a mig a pusztitás Démonja üli orgiáit valóban kiszámithatatlan, hogy milyen feladatok elé fog állitani bennünket a jövő – most minden törekvésnek, minden erőkifejtésnek az egyetlen nagy célt kell szolgálnia: a győzelmes béke mielőbbi kivivását. De ha majd az alkotó munka Nemtője[14] foglalja el ismét a tronusát, ha majd megindul a nagy világégést követő nemzeti munka – meg vagyok arról győződve, hogy Szabadka ebből a munkából derekasan fogja kivenni a maga részét s a tekintetes törvényhatósági bizottsággal egyetértőleg meg fogjuk találni a restauráló, a fejlesztő, a szellemi és anyagi jólétet előmozditó feladatok megoldásához a megfelelő eszközöket, hogy szeretet városunkat odahelyezzük, a mely helyre a város anyagi ereje, polgárságának kiváló erényei őt képessé és méltóvá teszik.”

A további napirendi pontok során a közgyűlés megválasztotta Szabadka város főbb tisztviselőit. Több jelölt közül, de közfelkiálltással a közgyűlés megválasztotta dr. Dembitz Lajost helyettes polgármesternek, dr. Hoffmann Kálmánt és dr. Winkler Imrét tanácsnoknak, dr. Kiss Józsefet főügyésznek, Pertics Jánost és dr. Vojnics Dezsőt árvaszéki ülnöknek, Pertics Ernőt és dr. Brestyánszky Miklóst I. oszt. rendőrkapitánynak,

Létmányi Miklóst főpénztárnoknak. Miután több mint húsz bizottsági tag aláírásával kérte a névszerinti szavazást a főjegyzői állásra, a megejtett szavazás után a város főjegyzője dr. Krizse Lajos lett. A tisztújító közgyűlésen egyebek mellett még meg lettek választva az aljegyzők, a tisztiorvosok, a kilenc ellenőr, az adópénztárnokok, a közgyámok, 12 írnok stb. Élve törvényadta jogával, dr. Purgly Sándor főispán kinevezte a tiszteletbeli helyettes polgármestereket, tanácsnokokat, főügyészeket és ügyészeket.

Az ülés berekesztése után az elnöklő főispán felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, október 31-án került sor a polgármester, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya 68 évi uralkodás után, 1916. november 21-én hunyt el 86 éves korában. Utóda IV. Károly lett.

 

  1. évi november hó 28. napján tartott rendkívüli közgyűlés[15]

 

A törvényhatósági bizottság évi kilencedik közgyűlését dr. Purgly Sándor főispán nyitotta meg, több főtisztviselő, az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok, a városban állomásozó katonai alakulatok tisztikara, valamint a különböző hatóságok és egyesületek képviselőinek jelenlétében.

Az uralkodó, I. Ferenc József elhunyta alkalmából tartott rendkívüli közgyűlésen megjelent törvényhatósági bizottsági tagokhoz és gyászoló közönséghez dr. Purgly Sándor főispán a következő beszédet intézte:

„Amidőn a legmélyebb hazafias fájdalommal akarok kifejezést adni az egész nemzetet ért mélyen lesujtó nemzeti gyásznak (A főispán, a törvényhatósági bizottsági tagok és a közönség feláll), amely I. Ferenc József Ő csász. és apostoli kir. Felségének elhunytával bennünket ért, gyászba boruló lélekkel és szivvel üdvözlöm a tekintetes törvényhatósági bizottságot, a megjelent hatóságok és testületek küldötteit.

Egyben a mai közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésével dr. Völgyi János urat bizom meg.

A mai rendkivüli közgyűlésnek egyedüli tárgyát, egyedüli célját az képezi, hogy az immár megdicsőült jóságos és bölcs királytól végbúcsút véve halottas ágyánál mély alattvalói hódolattal rójuk le a hálás kegyelet adóját.

Szentül megvagyok győződve tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy velem együtt lelkünk mélyén mindannyian megvagyunk győződve arról, hogy I. Ferenc József Őfelségének elhunytával egy bölcs és nemes uralkodónak a fonalát szakitotta ketté a kérlelhetetlen halál.

Mindnyájan tudjuk, hogy a megdicsőült Felség nem csak mint uralkodó volt nagy, nem csak mint ember a mélységes bölcs élettapasztalatok, sulyos szenvedések, a nagy megpróbáltatások által teremtett kiváló erkölcsi magaslaton állott utolsó leheletéig rendületlenül, hanem azt is tudjuk, tekintetes törvényhatósági bizottság és mélyen tisztelt gyászoló közönség, hogy népeinek hű gondozója, magyar nemzetének igazi édesatyja volt.

Ezért nem kétlem, hogy a tekintetes törvényhatósági bizottság a megdicsőült nagy király emlékét ő hozzá és Szabadka város közönségéhez méltóan fogja megörökiteni.

Az elmondott megnyitó beszéd után az elnöklő főispán felkérte a város polgármesterét, hogy tartasa meg gyászbeszédét. Dr. Biró Károly polgármester a következő gyászbeszédet mondta el:

Tisztelt gyászoló közgyűlés!

A magyar Nemzet nagy gyászából amelyet hőn szeretett jóságos Királyunknak I. Ferenc Józsefnek megrenditő elhunyta boritott reánk – Szabadka sz. kir. város közönsége is részt kér.

A gyermeki szeretet tiszta érzéseiből fakadó bensőséges kegyeletünk adóját le akarjuk róni mi is a nagy Uralkodó fenkölt alakja iránt, aki hosszú és viszontagságokban oly gazdag éveken át páratlan tapintattal, bölcs megfontolással és előrelátással, a jó pásztor buzgó szeretetével kormányozta kettős birodalmát és intézte bonyolult ügyeit – megelégedést, soha nem remélt haladást és fejlődést teremtve és biztositva hű Magyar Nemzete és a jogara alá tartozó népek számára.

A villám szárnyán járta be a gyászhir nagy Magyarországot, hogy a Nemzet elvesztette királyi atyját, lesulytó fájdalommal töltve el a palotákat és a kunyhók lakóit egyaránt – fájdalommal, amely nem fakadt egyedül a Magyar Nemzetet minden időkben eltöltő, hagyományos király-hűség és a felkent Uralkodó iránt mindenkor táplált tisztelet és szeretet érzelmeiből, hanem fájdalomból, amely az árvaságra jutott gyermek siró fájdalma, aki a legnehezebb időkben vesztette el a szerető, a gondos jó apát.

Mert szerető atyja volt Ő a Magyar Nemzetnek, megértője törekvéseinek, alapvetője hatalmas fejlődésének, amelynek óriási méretei a reánk szakadt rettenetes küzdelem nehéz éveiben mindenek bámulatára oly fényesen bontakoztak ki.

Egy hosszú élet nehéz és sokszor szinte alig elviselhető megpróbáltatásai után meg tért Őseihez az agg király. Előbb azonban a mindenek sorsát intéző Isteni Akarat kegyessége mégegyszer reá mosolygott megmutatva neki az igéret földjét, fáradhatatlan munkájának édes gyümölcsét: a jogara alatt álott Nemzetek és népek egységes, egymással versengő lelkes talpra kelését, a mikor a minden idők legbékésebb Uralkodójának feje fölött kitört a világrenditő zivatar rettenetes orkánja félelmetes hullámokat korbácsolva és zuditva kettős birodalma felé.

És lesurrant az ősz Király csendes szobájába az örök béke angyala, a nagy király jóságos szive utolsót dobbant s lelke felrepült a Mindenek Uralkodójának trónusa elé. De megdicsőült alakja fölé nem borul az enyészet és feledés sötét homálya, hanem az örök emlékezés, a halhatatlanság dicsfényes glóriája ragyogja körül, mert őt egy Magyar Nemzet zárta szivébe örök emlékezéssel.

Ültessük át az emlékezést az utánunk következő késő nemzedéknek szivébe és lelkébe is, hogy az elhunyt nagy Királyunknak a magyar állam újjáalakitójának nemes és áldott alakja időtlen időkig éljen közöttünk.

A törvényhatósági bizottság, elfogadva dr. Janiga János országgyűlési képviselő javaslatát, úgy döntött, hogy a főispán és a polgármester beszédét egész terjedelemben jegyzőkönyvbe iktatja, így adva maradandó emléket mély gyászának. Továbbá utasította a városi tanácsot, hogy részvétfeliratot készítsen és felkérte dr. Purgly Sándor főispánt és dr. Biró Károly polgármestert, hogy a temetésen képviseljék a várost és az uralkodó ravatalára koszorút helyezzenek el. Határozatában a közgyűlés felkérte az összes helybeli vallásfelekezet lelkészeit, hogy a temetés napjának délelőttjén, november 30-án, tartsanak gyászistentiszteletet, a temetés órájában pedig szólaltassák meg az összes harangot. A törvényhatósági bizottság egyben elrendelte, hogy a temetés napján a város összes iskoláiban a tanítás szüneteljen, az iskolák vezetőit pedig kötelezte, hogy gyászmegemlékezéseket tartsanak. Továbbá azt is elrendelte, hogy a temetés órájában az összes üzlet zárva legyen, áldozati tűzként pedig majd kigyulladnak a város terein és utcáin felállított és gyászfátyollal bevont gázlámpák.

A jelen jegyzőkönyvet a törvényhatósági bizottság nyomban hitelesítette, az elnöklő főispán pedig, Isten áldását kérve az országra, a közgyűlést bezártnak nyilvánította.

 

  1. évi december hó 21. napján tartott rendes közgyűlés[16]

 

A törvényhatósági bizottság évi tizedik közgyűlését dr. Purgly Sándor főispán nyitotta meg, több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Az elnöklő főispán üdvözölte a jelenlévőket, majd a következő szavakat intézte a törvényhatósági bizottsági tagokhoz:

„Tekintetes Törvényhatósági bizottság!

(Az összes jelenlévő felállt)

A magyar nemzetnek őseitől örökölt egyik legszebb erénye az, hogy hazafias örömmel ragad meg minden alkalmat arra, hogy felséges ura és apostoli királya iránt érzett alattvalói hűségének, ragaszkodásának és szeretetének kifejezést adjon. Megvagyok győződve arról, tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy úgy Önök mint az Önök által képviselt Szabadka sz. kir. város hazafias közönsége ez ősi erényt szent hagyományként ápolja és őrzi lelkében. Ezért tisztelettel kérem a tekintetes törvényhatósági bizottságot, hogy a tanácsnak az ide vonatkozó határozati javaslatát elfogadva, amely azt célozza, hogy IV. Károly király (hosszantartó éljenzés) ő császári és apostoli királyi felséget, aki eddigi legmagasabb ténykedései és kijelentései által fényes tanujelét szolgáltatta alkotmányos érzéseinek és magyar nemzete iránti legkegyelmesebb jóindulatának – trónra lépése alkalmából hodoló feliratban üdvözölni méltóztassék.”

Elfogadva a főispán indítványát, Szabadka szabad királyi város törvényhatósági bizottsága a következő szövegű hódoló feliratot[17] szavazta meg, melyben nemcsak üdvözölte az ország új királyát, IV. Károlyt és hitvesét, Zita királynét, de egyben kifejezte alattvalói hűségét is a város közönsége nevébe:

„Császári és apostoli királyi Felség!

Legkegyelmesebb Urunk!

Felséges Királyné!

Legkegyelmesebb Asszonyunk!

Az a négyszáz esztendő, amióta a Habsburg-ház és a magyar nemzet története egybekapcsolódik, egyike a világhistória legváltozatosabb és legtanulságosabb fejezeteinek. Hosszú sorozata az az államjogi és nemzetközi surlódásoknak és szomorú kronikája egymásrautalt népek áldatlan villongásainak. E történelmi korszak nagy részében feketefelhős ég borult a magyarok földjére, amelyen búsuló hazafiak aggódtak honuk sorsa fölött. S egyszer, ezelőtt félszázaddal, a borulat homályából kivilágitott a fényes meleg Nap, az alkotmányosság Napja, Felségtek dicső Elődjének és Deák Ferenczünknek együttes nagy alkotása, a királyi trónt megszilárditó s a nemzet kételyeit eloszlató s jogos kivánalmait kielégitő korszakos nagy mű: a hatvanhetes kiegyezés, mely a magyar királyt és annak hű népét a kölcsönös megértés szent szövetségébe vonta. A leglovagiasabb királynak és az ő hű alattvalóinak e szövetsége az áldás és szerencse forrása volt mindkét szerződő félre. Háboritatlan összhangban, a kölcsönös bizalom legteljesebb harmóniájában folyt ezentúl a feltámadt alkotmány védelme alatt nemzetünk élete, s a bölcs király gyönyörrel nézhette azt a meseszerű haladást, amellyel kedvelt Magyarországja a gazdaság és kultura utjain előre törekedett, s évszázak mulasztásait gyors iramban pótolni sietett.

A királyi kegy és az alkotmányosság verőfénye ezalatt folyton és megszakitás nélkül mosolygott a magyarra, dicsőségben uralkodó királyunk felé pedig folyton áradt népeinek meleg szeretete. A boldogságot, melyet a királynak és nemzetének e harmóniás együttérzése és együttmüködése hozott létre, csak azok a kegyetlen sorscsapások zavarták meg, amelyek Királyi Felséged dicső Elődjének testvéri, apai és hitvesi szivét a fájdalom legmélységesebb tragikumával sebezték meg. E szomorú csapások alkalmával nemzetünk mindenkor együtt érzett és együtt gyászolt az ő Vértanú királyával, könnyei összefolytak a nagy Szenvedőéivel, imái az Ővéivel együtt kivánkoztak az Egek Urához, s emlékezései együtt vándoroltak vissza az Ővéivel a boldogabb Multba.

Ám ez a bölcs Uralkodó is bánatot okozott egyszer nemzetének, amikor éppen dicsőségének delelőpontján, a legfényesebb fegyvertények közepette, amikor vitéz katonái hatalmas előre töréssel az ellenség letiprását s a magyar állam ujabb megszilárdulását inaugurálták, épp akkor, amidőn nagy művének: az állandó Béke megteremtésének a nagy diadal elött állott, épp akkor ……. lehunyta jóságos szemét s követte azokat a Szeretteit, akiket oldala mellől oly korán elszólitott a kegyetlen Végzet.

De nem hagyta árván nemzetét.

Mert a magyar ég felhői közül, ahová fekete gyászt boritott ősz királyunk elmenetele, megint előretör a vigasztaló meleg napsugár, a még Felségtek népei elött álló szép Jövő csillogó verőfényessége: Királyi Felségtek trónralépése, s a gyásznak fekete fátyolán keresztül biztatólag, melegen és a vigasztalás meggyőző erejével szállnak le hozzánk a Trón magaslatáról azok a jóleső, rokonszenves magyar szavak, amelyekkel Felséged alkotmányunknak sérthetetlen szentségéről s a magyar nemzet iránti érzéseiről nyilatkozni kegyeskedett.

Királyi Felségtekkel Magyarország trónjára lép Felségteknek őseiktől örökölt sok tündöklő uralkodói erénye, párosulva Fiatalsággal és Szépséggel, s a nemzet nemcsak reméli, de biztos benne, hogy ezek a nemes tulajdonságok jólétet fognak teremteni minden felé, ahová a királyi jogar hatalma kiterjed, s hogy e királyi erények bűvös ereje könnyeket fog letörölni a szenvedők arcáról, a boldogság virágmagvát fogja elhintetni mindenüvé, s a Béke nemes palántáját fogja elővarázsolni az embermészárlás és kegyetlen vérontás harctereiről is.

S különös örömére szolgál e haza minden fiának és minden honleánynak, s boldogitó érzést vált ki mindannyiunkból, hogy arra a trónra, amely majdnem két évtizeden át üresen állott, s hol valaha nemzetünk imádott bálványa Magyarországi Szent Erzsébet ült, most a költői lelkű nemes elődnek Királyasszonyunkban méltó és a magyarság teljes imádatával szeretett utódja lép. E nemzet boldog, hogy ismét Királynéja van, felséges Patrónája, akinek szépségéhez és nemes jóságához áhitatos tisztelettel tekinthet föl.

Császári és Apostoli Királyi Felség!

Legkegyelmesebb Urunk!

Felséges Királyasszony!

Legkegyelmesebb Asszonyunk!

Soha, amióta világtörténetet irnak, trón változás és trónfoglalás ily historiai bonyodalmak között és ilyen zivataros időkben még nem történt. Az emberiség legkulturáltabb és legelökelőbb népei két csoportra oszolva küzdenek, az egyik a világuralomért, a másik határainak biztositásáért és népeinek háboritatlan fejlődéséért. Világszerte oly vérengzés folyik, amelyhez képest minden eddigi háborúja a történetnek csak egy kis epizód. S e rettenetesen duló harczok közepette amidőn a nemzet legjava – az ereje, a fiatalsága – állandóan kockáztatva életét, távol van szeretett hazájától s idegen földön küzd otthonának a védelméért, – amidőn nincs magyar család, amelynek e világküzdelem folytán egy vagy több halottja ne volna, mi, Felségtek hűséges magyarjai és az alulirt törvényhatóság képviselői, bizalommal, örvendező szivvel és lelkes érzésekkel tekintünk Felségtek uralkodása elé. Mert a Békét várjuk tőle, a megváltó békét, amely visszahozza fiainkat és visszaállitja a megbomlott polgári és társadalmi élet rendjét. S az a békeszózat, amely elsőnek Királyi Felséged ajkain csendül meg, biztositja Felséged népeit és az egész világot, hogy itt egy uralkodás a képzelhető legszebben, a legnemesebb jelszóval, a Béke jegyében kezdődik.

Az egész magyar nemzettel egyetértőleg, hazafias szivünk egész melegével és királyhűségünk teljes őszinteségével köszöntjük Felségteket őseinek trónján, a mennyekben itélkező Isten jóságos áldását kérjük Felségtek minden lépésére, amelyet népeik boldogitására tesznek és azért imádkozunk, hogy a mielőbb kivivott győzedelmes Béke tegye naggyá a királyt és nemzetét, s hogy a békességes idők nyugodt korszakában egymást szeretve s egymást megértve legyen boldog az elégedett és gazdag Magyarország uralkodója: a Királyi Pár!

Amidőn törhetetlen hűségünkről és legmelegebb ragaszkodásunkról biztositjuk Felségteket, maradunk alattvalói hűséggel

Császári és apostoli Királyi Felségednek és

Felséges Királyasszonyunknak

alázatos hivei:

Szabadka sz. kir. város közönsége.”

A hódoló felirat elfogadása után következett dr. Biró Károly polgármester jelentése a városban uralkodó közállapotokról. Mint elmondta, a közigazgatási tisztviselői kar általában jól és odaadással teljesítette feladatait és örömmel jelenthette azt is a közgyűlésnek, hogy a város közegészségügyi helyzete kedvező, mivel az elmúlt időszakban járványos megbetegedés nem fordult elő. Mint eddig is, a legtöbb gondot a lakosság élelemmel való ellátása okozta. A városban a lisztkiutalásokat 25%-kal kellett csökkenteni, cukor és káposzta egyenlőre van elegendő, de burgonya leszállítására csak ígéret van. Dr. Biró Károly arról is tájékoztatta a közgyűlést, hogy a város területén folyamatban van a kukorica és a gabona beszolgáltatása. Kukoricából 70 000, míg gabonából 65 000 métermázsa lesz rekvirálva és ő személy szerint meg van győződve, hogy „Szabadka város mindenkor áldozatkész, hazafias közönsége a rendelkezésre álló készletekből a kormány által ujabban is igénybe vett gabonaneműeket a legnagyobb készséggel bocsátja a haza rendelkezésére”.

A további napirendi pontok során a közgyűlés megszavazta a küldöttség tagjait, akik részt vesznek majd a december 30-án tartandó koronázási ünnepségen. A törvényhatósági bizottság határozata értelmében „a város képviseletében és pedig a templom és menetben fenntartott helyekre dr. Biró Károly udv. tan. polgármester, Vermes Béla földbirtokos és Jakobcsics Imre a M. Ált. Hitelbank főnöke törvényhatósági bizottsági tagokat, – ezenkivül a nézőközönség részére fentartott helyekre figyelemmel a város mezőgazdaságára, kereskedelmére és iparára Vukov Márk, Lendvai Jeromos, Sefcsics Lajos és Szilágyi István szabadkai lakosokat küldi ki”. A közgyűlés arról is döntött, hogy Szabadka város részt fog venni a m. kir. pénzügyminisztérium által meghirdetett V. hadikölcsön kötvényeinek jegyzésében, mégpedig 1 000 000 korona értékben.

Egyéb ügyek mellett a közgyűlés elfogadta a város új ebtartási rendeletét, bérbeadta a “Pest” szállodát Tumbász Lajos nagyvendéglősnek, döntött egy 25 méter hosszúságú forgólétra vásárlásáról a tűzoltók részére, bérbeadta Braun Henrik és dr. Fenyves Ferencz lapszerkesztőknek a városi székházban lévő üzlethelyiséget mozgófénykép színház létesítése céljaira, különböző segélyeket szavazott meg. Továbbá megállapította a Gaál Ferencz tanár jutalomdíj alapítvány, a Jakobcsics Béla tanulói jutalomdíj alapítvány, a Mérey-Tipka tanulói jutalomdíj alapítvány, a György A. Mór tanulói jutalomdíj alapítvány, a Laborcfői iskola alapítvány, a Szalay József tanulói jutalomdíj alapítvány és a Szabadka városi közoktatási alap alapító leveleit.

Az ülés berekesztése után az elnöklő főispán felhívta a közgyűlést, hogy szíveskedjen megválasztani a hitelesítő bizottság tagjait. A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesítésére néhány nappal később, december 24-én került sor a városi tanács és a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

 

 

 

 

[1] Szabadka mellett Dr. Purgly Sándor egyúttal Bács-Bodrog vármegye, Baja és Zombor városok főispánja volt.

[2] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 1.

[3] A polgármester jelentése az F.2, I 1/1916. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartalmazza, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a polgármester jelentését.

[4] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 9.

[5] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 19.

[6] A polgármester jelentése az F.2, I 1/1916. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartalmazza, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a polgármester jelentését.

[7] A kövezetvámdíjat Szabadka szab. kir. város területére más törvényhatóság területéről bejövő üres vagy terhelt kocsik vagy állatok után a városi sorompóknál, illetve a szabadkai vasúti állomásokon (ezidő szerint “Szabadka ” és “Szabadka – Közkórház” állomásokon) leadott szállítmányok és állatok után kellett fizetni.

[8] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 41.

[9] A polgármester jelentése az F.2, I 1/1916. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartalmazza, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a polgármester jelentését.

[10] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 51.

[11] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 73.

[12] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 101.

[13] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 109.

[14] Őr- vagy védőszellem, aki egy személy, közösség vagy hely felett őrködik.

[15] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 119.

[16] SzTL, F.2. 100. Az 1916. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 123.

[17] A hódoló feliratot dr. Milkó Izidor írta.